2.Fejezet
Megint csak a legyünk barátok szót hallom
Jin szemszöge:
Nagyon rosszul éreztem magam hogy most szakítani akar vagy egyáltalán mi a baja?
Eddig az összes csajomnál azt hallottam hogy...legyünk csak barátok.-Hát ezt kezdem unni.
-Ugye nem akarsz szakítani?
-De figyi legyünk csak barátok jó?-Én nem bírom hogy mindig csesztetnek meg nem bírom hogy,Yehanggi mindig ezzel csesztet hogy:Mikor lesz esküvő.-mondta Min.-Meg figyi még csak 6.-osok vagyunk majd talán...máskor oké?
-De............oké...
Ezt mondtam mindig a legyünk csak barátok szót hallom.
Másnap suliba nagyon zavarban voltam és nem mertem nagyon közösségbe menni ezért csak
vagy a wc-ben vagy valahol máshol voltam.-Egyedül...
Közben elkezdődött az Atlétika verseny a Stadionban.
A versenyen én is részt vettem meg Min is.
Na most nagyon be voltam sz*rva hogy pont vele raknak össze.De majd lesz valahogy.
-Ő...szia.-köszöntem.
-...Szia
És ekkor hallottam valamit...a nagy büdös SEMMIT!!!!!
Min szemszöge:
Nem akartam szakítani vele...de már kibaszottul untam hogy csesztetnek.
Majd ha nagyobbak leszünk akkor..talán járhatunk.
De én nagyon szeretem csak nem bírom hogy Yehanggi mindig csesztetett.
Nem tudom hogy mi legyen...de egy ideig nem tudok a szemébe nézni.
Elindult a futóverseny.
Először Jin 2. aztán 1. helyezett lett.
Ekkor megbotlottam egy kiálló kődarabban és elestem de épp Jin ott volt és megfogott.
Nagy csend lett köztük.
Csak egymásra néztünk és Jin megkérdezte:
-J..Jól vagy?
-Igen...igen köszi hogy felsegítettél.-mondtam.
-Nincs mit.
Ezúton már egymás mellett futottunk.
Mikor véget ért,beszálltunk a buszba megkérdeztem Jin-t hogy:
-Ő...szia..ideülhetek melléd?
-..Persze.-mondta Jin.
-Köszi
Csak néztünk ki az ablakon,nagy csend lett.
Jin lassan a kezemre rakta a kezét.
Egymásra néztünk és lassan arcon pusziltam Jin-t.
Visszaértek a suliba,ebédeltünk és hazamentünk.
Jin szemszöge:
Rögtön ahogy hazaértem ezt írtam Minnek.
-Min...figyi nem lehetne ujra kezdeni?
Min hallgatott.
-.....Oké de akkor ne mondjuk el senkinek mert megint botrány lesz.-mondta Min.
-Oké!-És szeretlek!
-Én is!-mondta Min
Olyan nagy meg könnyebbülés volt hogy megint járunk és minden rendben van.
Nagyon de nagyon örültem!
Folytatjuk...
-De............oké...
Ezt mondtam mindig a legyünk csak barátok szót hallom.
Másnap suliba nagyon zavarban voltam és nem mertem nagyon közösségbe menni ezért csak
vagy a wc-ben vagy valahol máshol voltam.-Egyedül...
Közben elkezdődött az Atlétika verseny a Stadionban.
A versenyen én is részt vettem meg Min is.
Na most nagyon be voltam sz*rva hogy pont vele raknak össze.De majd lesz valahogy.
-Ő...szia.-köszöntem.
-...Szia
És ekkor hallottam valamit...a nagy büdös SEMMIT!!!!!
Min szemszöge:
Nem akartam szakítani vele...de már kibaszottul untam hogy csesztetnek.
Majd ha nagyobbak leszünk akkor..talán járhatunk.
De én nagyon szeretem csak nem bírom hogy Yehanggi mindig csesztetett.
Nem tudom hogy mi legyen...de egy ideig nem tudok a szemébe nézni.
Elindult a futóverseny.
Először Jin 2. aztán 1. helyezett lett.
Ekkor megbotlottam egy kiálló kődarabban és elestem de épp Jin ott volt és megfogott.
Nagy csend lett köztük.
Csak egymásra néztünk és Jin megkérdezte:
-J..Jól vagy?
-Igen...igen köszi hogy felsegítettél.-mondtam.
-Nincs mit.
Ezúton már egymás mellett futottunk.
Mikor véget ért,beszálltunk a buszba megkérdeztem Jin-t hogy:
-Ő...szia..ideülhetek melléd?
-..Persze.-mondta Jin.
-Köszi
Csak néztünk ki az ablakon,nagy csend lett.
Jin lassan a kezemre rakta a kezét.
Egymásra néztünk és lassan arcon pusziltam Jin-t.
Visszaértek a suliba,ebédeltünk és hazamentünk.
Jin szemszöge:
Rögtön ahogy hazaértem ezt írtam Minnek.
-Min...figyi nem lehetne ujra kezdeni?
Min hallgatott.
-.....Oké de akkor ne mondjuk el senkinek mert megint botrány lesz.-mondta Min.
-Oké!-És szeretlek!
-Én is!-mondta Min
Olyan nagy meg könnyebbülés volt hogy megint járunk és minden rendben van.
Nagyon de nagyon örültem!
Folytatjuk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése